Tibor Mészáros

Nem számítottam horrorra. Gore-ra pláne. Ez egy olyan film akar lenni, ami mindent akar, minden akar lenni, üzenetet akar átadni, és bármi lehetne belőle, de olyan szinten van túlgondolva, és annyi teret hagy arra, hogy bármit bele lehessen magyarázni, hogy végül úgy is marad: teli űrrel. Az eleje rendben van, még érdekes is, ahogyan kibontakozik a történet. A konfliktus lassan hódít teret, majd jön egy rész, ami egyszerűen hátat fordít minden logikának, minden addig vélhető mondanivalónak, és átalakul egy olyan silányul megírt történetté, ami sehová nem vezet. A befejezés tragikusan gyenge, semmilyen szinten nem emel ki semmit abból, amit a kontextus alapján mondani szeretne. Nem akartak egy negyven hetedik ilyen filmet, rendben van. De az nincs rendben, hogy mindent a néző fantáziájára bíz, gondoljon, amit akar. Könyvben valószínűleg működik, de nem filmben. Az agy nem képes átkapcsolni egyik percről a másikra egy készre gyártott produkcióról egy fantáziát és képzelőerőt igénylőre ilyen környezetben. Művészfilm lehetne ugyan, de ha az lenne, akkor vagy sokkal árnyaltabban kellene fogalmaznia, vagy sokkal konkrétabban. Ez a film valahol megreked a minden és a semmi között, egy ideig kapaszkodik a peremen, majd úgy foszlik egy “elvesztegetett két óra” nevű ködbe, hogy közben még fájdalmat is hagy maga után. Mi volt ez a vizuális környezetszennyezés? Sajnálom azt az időt, amit rászántam.