Janos Toth

Tegnap értem a végére ennek a sorozatnak és azt kell mondjam, hogy ez az a fajta film, amin ez ember mélyen gondolkozik még azután is, hogy lement a vége felirat. Elsőre nekem sem állt össze minden a történetben, hiányérzetem volt a végén és kérdéseim. Aztán, ahogy gondolkoztam rajta összeállt minden és nemhogy hiányt nem érzek a filmmel kapcsolatban, hanem azt állítom, hogy ezt a filmet minden szülőnek és szülőnek készülő embernek kötelezővé kellene tenni. Ez a film nem egy krimi, nem egy pszichológiai thriller és a gyilkossági benne csak egy mellékszál. Azért nincs jobban kibontva,sem a gyilkosság,sem a tárgyalás, sem a fiú története, mert a film valójában nem a kamaszokról vagy az adott fiúról szól és igazából a mondanivaló tekintetében nincs is jelentősége annak,hogy mi az igazság a háttérben. Ebben a filmben a főszereplők a szülők. A film ugyanis azt mutatja be, hogyan hat a saját gyermekeinkre az példa amit mi mutatunk nekik. Hogyan hat a gyerekekre a saját egónk, a másnak megfelelni akarás és a család elhanyagolása. Megmutatja a film azt is számtalan példán keresztül, hogyan mondhatunk le a saját gyerekeinkről apró lépésekben, hogyan veszíthetjük el a hitünk a saját erkölcseinkben, erős példát mutat a film a kognitív disszonanciára, a felelősségvállalás teljes hiányára. A film, két pszichésen gyenge ember, katasztrófába torkolló szülői teljesítményét mutatja be. Erős film, nehéz téma, briliáns kivitelezés. 10/10