László Zvada

Spoilerveszély! Most értettem meg, miért nem szerettem az első Joker filmet; mindvégig éreztem, ez a Joker, nem az a Joker. Ez egy kisember, aki ugyan gyilkolt, de legbelül nem az a mániákus őrült, akiről az eredeti képregényekben olvashattam, előző filmekben láthattam (most leginkább Ledger Jokerére gondolok - e film utolsó jelenete miatt, nem véletlenül). És igen, ez a film ugyan kínszenvedés volt, majdnem az utolsó jelenetig, de ott végre megkaptam pár másodperc erejéig azt, ami visszamenőleg rehabilitálja bennem az egész sztorit. Kár, hogy az igazi Jokerből csak kb ennyit kapunk. Viszont ha az igazi Joker látná ezt a filmet, azt mondaná, ez a vicc van olyan jó, mintha ő találta volna ki. Az igazi Joker tréfáit pedig ismerjük; gyilkos tréfa. Kínoz, kiéget, legyilkol, majd otthagy vérbe fagyva. Ilyen ez a film is. Egy igazi, gonosz tréfa. Az emberek többsége se elfogadni, se megérteni nem fogja. Mivel engem is megkínzott nem jár az 5 csillag. Ha nem lett volna az ütős befejezés, max 2 csillag lett volna. De abban az utolsó pár másodpercben 2 olyan jelenet lezajlott, ami plusz 1-1 csillagot simán megért. És hát nem véletlenül említettem A gyilkos tréfát. Teljesen más sztori, mégis érezni a párhuzamot. A full, gonosz őrület elhatalmasodása, az, hogy Joker önmaga is többféleképp emlékszik vissza arra, hogy is lett Jokerré, hogy Joker nem kell feltétlen egy személy legyen, miközben mégis van egy igazi Joker, de azt mi se tud6juk a film végéig, hogy akkor ez hogy is van, na ezt gyönyörűen tolja a film a képünkbe. Kár, hogy ezt csak pár képkocka erejéig teszi. Igaz, ott nagyon hatásosan.